Tovább a tartalomra
július 12, 2020 / baranyoszsuzsa

Mama, igazat mesélj…3. rész

Addig-addig mondta, amíg a Mama összetépte a beutalót.

Komoly viták folynak a vírusról. Volt, van, lesz?

Mindenki mást gondol, másban hisz. Sokan a kozmetikusok közül is hallani sem akarnak egy második hullámról, mert abban szerintük tönkremennek. Ami lehet igaz is.

Nekem van az ismerőseim között, aki elkapta és komolyan megszenvedte. Előtte teljesen egészséges, nem a veszélyeztetett korosztályból.

Úgy gondolom, hogy a vendégekért, amikor hozzám jönnek, én vagyok a felelős. Pont ezért megtettem minden lehetséges óvintézkedést a nyitáskor. Eltelt közel 2 hónap és látom máshol a lazításokat. Ragaszkodom a tökéletes biztonsághoz még akkor is, ha fele annyi vendéget tudok így fogadni. Ráadásul nekem sem kellemes órákig maszkban lenni, de így vigyázok rájuk.

Minden egyszer használatos, amivel több szemetet termelek sajnos. Fertőtlenítés, fertőtlenítés és fertőtlenítés.

Igyekeztem a leghatékonyabb és egyben legkevesebb kártokozó berendezést és eszközöket beszerezni.

A vendégeknek nálam nincs mitől félniük.

Aki hisz abban, hogy van veszély, és aki nem, egyaránt biztonságban van. Nekem tiszta a lelkiismeretem.

Amikor elkezdtem ezt a sorozatot írni, egy bejegyzésnek szántam. Közben szembesülnöm kellett azzal, hogy az úgy lehetetlen. Személyesen sokkal könnyebb. Ösztönösen mesélek el egy részt a történetből reagálva valamire.

Mama a 20 éves óbudai lány 1939 késő őszén az esküvője napján költözött a közös budakalászi házukba. Ekkor már zajlott a második világháború, de ebből ők keveset érzékeltek. Ideje sem volt ezzel foglalkozni. Egy új világba csöppent. Egészen eddig a napig azt hitte, hogy innen folytathatja munkáját. Ellenben itt egy merőben más élet és munka várta.

A Klenity dűlőben épült ház egy szobából, konyhából és spájzból állt. Folyosóról a dupla ajtón keresztül a konyhába jutottak. Apró pince a folyosó alatt helyezkedett el, és ezen a részen alakították ki a feljárót a padlásra.

Egyedül volt egész nap. Körülötte szántóföldek. Óbuda után hihetetlenül más közegbe került. Úgy nőtt fel, hogy öten aludtak egy szobában. Az anyai nagymamája is velük élt. Elvált asszony volt két gyermekkel, abban az időben hihetetlenül ritka. A Dédi, amikor férjhez ment hozta a családját a házasságba. Az időseknek borzasztóan ritkán volt nyugdíjuk. Ezért az üknagyanyám elsőnek kelt fel és mindig utolsónak feküdt le és próbált minél többet segíteni, mert nem rendelkezett jövedelemmel hiába dolgozott keményen.

Dédi hímzőnőként dolgozott otthon, abban a szobában, ahol öten aludtak éjszaka. Jöttek hozzájuk folyamatosan. Stafírungokat, pólyákat hímzett. Nyáron kivitték a körtefa alá a hímzőgépet. Mindig tökéletes rendnek kellett lenni, mert bármikor hozhattak hímezni valót, vagy vihettek el kész munkát.   

      

Ebből a pörgő életből, ahol ő még külön dolgozni is járt, érkezett meg Mama a csendes kis házba.

Elsőként egy szőrgombóccal osztotta meg azt az időt, amikor a Papa dolgozott a gyárban és utána a földeken. Csodaszép farkaskutya személyében, aki vigyázott rá. Következő tavaszon az anyósától kotlóst kapott csibékkel, hogy már ő nevelje fel őket.

Ekkor már gyermeküket hordta a szíve alatt. Keveset tudtak a lányok ebben az időben ezekről a dolgokról. Így történt meg, hogy amikor 6 hónapos várandósan görcsölni kezdett gyakran ment ki az udvari vécére. A sokadik alkalomnál a legközelebbi háznál dolgozó munkás odakiabált, hogy „Rosszul van fiatalasszony?” Sem válaszolni, sem többet kimenni nem mert. Közben megérkezett a nagymamája, aki orvost hívott. Azon a napon megszületett a „Kislány”, ahogy maguk között hívták. Otthon, hat hónapra esélye sem volt. A szülésben még segített az édesanyjának, de nem élte túl. 1940 nyarát írták. Gyermekként már tudtam, hogy a mogyoróbokor alatt nyugszik.

Gyakran elgondolkodom azon, ha ő időben születik, akkor én most nem vagyok, és nincsenek azok, akik a családom.

Az orvos szerint a Mama méhe fejletlen volt, és megtiltotta, hogy teherbe essen.

Az élet máshogy hozta. Néhány hónappal később újból kisbabát várt. Megijedtek és kórházi szülés mellett döntöttek. Már megkapta a beutalóját a Szent Margit Kórházba, ahol ő is született, amikor a Papa kétségbe esve közölte, hogy nincs elég tányérjuk. Több napig lesz távol a tányérok számánál. Az, hogy mosogatni is lehet fel sem merült. Ráadásul a szülei itt éltek néhány utcányira. Ott is kapott volna főtt ételt. Addig-addig mondta, amíg a Mama összetépte a beutalót.

1941 júniusában otthon életet adott második gyermekének. Egészséges kisfiú érkezett, az Apukám. Nem egész két héttel később Magyarország ténylegesen belépett a második világháborúba.

Folytatom a következő részben.

Bárányos Zsuzsa

Kozmetikus, elektrokozmetikus, a hatékony alakformálás és bőrfiatalítás szakértője

06/20-396-1953

http://www.elektro-szepeszet.hu

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: