Tovább a tartalomra
február 8, 2015 / baranyoszsuzsa

Hogyan lettem kozmetikus

Mindig kozmetikusnak készültem, annak ellenére, hogy életemben akkor jártam először kozmetikában, amikor mentem bemutatkozni a leendő Mesteremhez a sikeres felvételi után. Tudtam, hogy kozmetikus AKAROK lenni. Emlékszem egy kedves barátommal beszélgettünk, ő mondta, hogy ne használjam, az akarok szót. Amire csak azt tudtam válaszolni, hogy a szeretnék nem felezi ki azt, amit érzek ezzel kapcsolatban.

Az Anyukám sem helyeselte a döntésemet, azt mondta, hogy “borravalós szakma” az nem biztos. A tanáraimról nem is beszélve, más terveik voltak velem.

Tudatosan választottam a kémiát ötödik tantárgynak az érettségire, mert abból kell felvételiznem majd. Konkrétan az egész gimnáziumból ketten érettségiztünk kémiából, a másik lányt én beszéltem rá, hogy mégse csak én legyek egyedül.

A jelentkezési lapot csak a gimnázium küldhette el az iskolának. Még az osztályfőnököm közölte, hogy főiskolára sokkal nagyobb esélyem lenne, mert a kozmetikus iskolában akkor tízszeres túljelentkezés volt. Nem érdekelt, jól tanultam, és tudtam, hogy kozmetikus leszek. A jelentkezési lap beérkezési határideje előtt való nap az egyik osztálytársnőm bent volt a tanáriban. Utána szólt, hogy az én jelentkezési lapom ott van az osztályfőnököm íróasztalán. Előtte volt egy nézeteltérésünk az osztályfőnökömmel. Amikor a szalagavatós táncnál kitalálta, hogy a gyönyörű keringő ruhához vegyünk fel zsirádli kalapot (szalmakalap és egy kék szalag van rajta körben) csak a szalagot cseréljük le más színre. Természetesen senkinek sem tetszett az ötlet.

Megbeszéltük, hogy majd én felállok és elmondom, hogy mi ezt nem szeretnénk. Csak négyen álltak fel mellém. Itt megtanultam, hogy csak a saját nevemben mondok bármit. Ellenben a szalagavatóra csak néhányan hozták el a kalapot azok közül, akik nem álltak fel. A vége az lett, hogy ők sem vették fel. Konkrétan botrányba fulladt a szalagavatónk, mert amikor meglátta az osztályfőnökünk, hogy nem vettük fel a kalapot, ő nem jött fel a tánc végén a színpadra, átvenni az ajándékát. Mivel testnevelést tanárunk is volt egyben, már mindenkinek be volt írva ceruzával az ötös a naplóba a félévi bizonyítványhoz, de ezért négyest kapott minden lány. Nem is tudom, hogy éltük túl, ezt a traumát.

Azt hittem, hogy ennyi, de ezért nem küldte el a jelentkezési lapomat. Először el sem akartam hinni, de cselekedni kellett. Felhívtam az Anyukámat, és vázoltam a helyzetet neki. Erre ő felhívta a gimnázium igazgatónőjét, hogy most beszélt a kozmetikus iskola igazgatónőjével, hogy még nem kapták meg a jelentkezési lapomat. Védenie kellett a gimnáziumi igazgatónőnek a mundér becsületét, és közölte, hogy nekik nem kötelességük továbbítani a jelentkezési lapokat. Újabb telefon már a kozmetikus iskola igazgatónőjének. Ez a helyzet, most mit csináljunk. A válasz az volt, hogy akkor kivételesen elfogadják, hogy ha másnap a szülő viszi be személyesen.

Akkor azt hittük, hogy megoldódott, de nem. Két hét múlva kaptam egy levelet, hogy nagyon sajnálják, de nem vagyok budapesti lakos, sajnos nem tudnak behívni felvételizni. Előző évben nem volt még ilyen megkötés, mert az egyik ismerősöm már előző évben is felvételizett, csak őt akkor nem vették fel. Őt is ezzel az ürüggyel utasították el, csak akkor ezt még én nem tudtam. Anyukám akkor már “gyakorlottan” hívta a kozmetikus iskola titkárságát, hogy ugye ezt nem gondolják komolyan. Budakalász Budapest északi határa. Komolyan gondolták, de elmondták, hogy a felvétel feltétele, hogy budapesti lakosnak kell lenni. Anyunak nehezen “esett le”. Mikor harmadszorra is elismételték neki, akkor visszakérdezett, hogy ha holnaptól budapesti lakos a lányom, akkor mehet felvételizni. Mondták neki, hogy igen. Az egyik nagyon kedves idős kolléganője felajánlott, hogy jelentkezzek be hozzá néhány hónapra, csak azt kértem, hogy utána jelentkezzek ki, mert az unokájának szánják az akkor még tanácsi lakást, és ne legyen ebből neki családi gondja. Mikor derül ki, hogy lejárt a személyim, hát pont ekkor. Személyi igazolvány gyors megújítása, átjelentkezés, és másnap már budapesti lakos voltam.

A felvételin már csak egy apróság, hogy volt egy komoly pontszám az igazgatónővel való elbeszélgetés alapján. Akkor láttam először az igazgatónőt, amikor eredményhirdetés volt. Aki fizetett egy kozmetikusnak a gyakorlati helyért annak megadták ezt a pontszámot, aki nem annak nem adták meg. Mivel nagyon sok pontot vittem, ég így is felvettek. Ez után az osztályfőnököm gratulált, hogy ő tudta, hogy fel fognak venni.

Év vége felé a történelem tanárnőm közölte, hogy ő tisztába van vele, hogy én tudom az anyagot, de akkor is csak négyest ad nekem, majd az érettségim ötös lesz. Mondtam neki, hogy ez engem már nem igazán érint, mert engem már felvettek. Megdöbbent, és megkérdezte, hogy hová. Mondtam neki, hogy kozmetikusnak. Kikelt magából, hogy ki találta ki ezt a hülyeséget, hogy én kozmetikus legyek. Én csak mosolyogva válaszoltam, hogy ugyan már hová vennének fel négyes történelemmel. Még emlékszem az arcán a döbbenetre.

Az érettségi bankettünkre eljött a kémiatanárom, és velem ivott egyedül pertut. Később derült ki, hogy ő az egyik párhuzamos osztály osztályfőnöke volt, és a saját osztályában sem ivott senkivel pertut. Azt mondta, hogy ő megérti, hogy én kozmetikus leszek, de ígérjem, meg, hogy utána elmegyek vegyészmérnöknek. Ezt az “ígéretemet” nem tartottam be.

Mindig tudtam, hogy kozmetikus leszek, és minden részét szerettem a munkámnak. Nagyon hamar megismertem az elektrokozmetika rejtelmeit. Amikor itthon még nem is ismerték a faceliftinget, a fogyasztást, a cellulit kezelést, én már gyakorlatban végeztem. Fél évvel a végzésem után megkaptam egy szentendrei szépségszalonban álmaim állását, és egy új világ nyílt meg előttem. Boldogan mentem a Mesteremhez, aki egy nagy név volt a szakmában elújságolni a nagy hírt. Ő lektorálta a tankönyveket, amiből tanultunk. Az is, hogy meglévő ráncot nem lehet eltüntetni, csak megelőzésre van lehetőség. Én meg odamentem hozzá alig 21 évesen, és elmeséltem, hogy ezt már csinálom gyakorlatban. Nem volt barátságos a fogadtatás, teljesen elutasító volt. Azt mondta, hogy mi becsapjuk a vendégeket, mert ilyen nem létezik. Amikor arra kértem, hogy jöjjön el, és nézze meg a saját szemével, mereven elzárkózott ettől.

Az idő engem igazolt, de nem akartam őt azzal megbántani, hogy az orra alá dörzsölöm, hogy nekem lett igazam. Elég lett volna, ha akkor ő azt mondja, hogy 63 éves vagyok, van egy nagy vendégköröm, nekem ez így jó. Ti vagytok a fiatalok, csináljátok. A szolgáltatásnál, ha valami nem működik, azt úgysem lehet eladni. Búcsú nélkül ment el 83 évesen. Pénteken még dolgozott, vasárnap a fiánál ebédelt, hazament, lepihent és elaludt. A naptára tele volt írva a következő hetekre vendégekkel. Ezt a részét én is így tervezem. Soha nem bántam meg, hogy kozmetikus lettem.

Érezze Magát jól a bőrében!

Szeretettel:

Bárányos Zsuzsa

06/20-396-1953

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: