Skip to content
április 14, 2017 / baranyoszsuzsa

6 évvel ezelőtt

Nem napra pontosan, de 6 éve érkezett meg Grafit. Húsvét pénteken találtam egy hirdetést. Egy gyors telefon után már ültünk is be a kocsiba, és elindultunk érte.

A történet rejtélyes, mert az “eladó” nem adott meg pontos címet. Csak egy utca nevet és, hogy ott a temetőnél találkozzunk.
Arra gondoltam, hogy még nincs házszám.
Nem volt egyszerű péntek délután átjutni a város (Budapest) legmesszebb lévő pontjára, de az akadályok azért vannak, hogy leküzdjük őket.

Végül csak megérkeztünk abba a bizonyos utcába, ahol több lakó is bizalmatlanul figyelte, hogy ki is érkezett. Ekkor újból telefonáltam, hogy itt vagyunk most már adja meg a házszámot.
Újból elmondta, hogy nincs házszám menjünk kicsit tovább. Lesz egy temető, ott várjuk meg.

Néhány perc múlva egy robogó közeledett. A Bátyám meg is jegyezte, hogy lehet, hogy azon érkezik a kiscica, és meg közöltem vele, hogy ne beszéljen hülyeséget. Ami ezután következet, ha nem a saját szememmel látom biztosan nem hiszem el.

Megállt a robogó, a gazdája levette a bukósisakját. Utána a csomagtartóról leemelt egy pici papundekli dobozt, ami madzaggal oda volt kötve. Ekkor már mi is ott álltunk mellette. A cica nem volt 6 hetes, olyan pici volt, hogy még én is megijedtem. Születtek nálunk már kiscicák olyan 4 hetes koruk körül változott meg a szemük színe. Az övé még kék volt. Az első gondolatom az volt, hogy csak egyen már, és ne kelljen 3 óránként cumisüvegből etetni.

Nem tartott sokáig a beszélgetésünk, mert legszívesebben megvertem volna a pasit. Csak azért, mert húsvét van, hogy lehet eladni egy ilyen pici cicát, akinek még a mamája mellett lenne a helye. Biztos vagyok benne, hogyha egy gyerek kapta volna meg, ez a pici állat nem éli túl. Nincsenek véletlenek, a miénk kellett, hogy legyen.

Hazafelé rosszul lett a kocsiban. Megetették mielőtt megkaptuk. Hosszú volt az út hazáig. Emlékszem Anyukám rémült arcára, amikor meglátta, hogy mennyire picike.

Annyi információt kaptunk, hogy szereti az tasakos konzerv macskatápot. Reméltem, hogy meg is tudja enni már. Óvatosság kedvéért összenyomtam a falatkákat villával. Nagy örömünkre szépen megette.

A legnagyobb félelmem megoldódott. Evett, ivott és mint később kiderült szobatiszta is  volt.

 

Megnyugodtunk.

Este lefekvéskor elkészítettem a helyét. Pokróccal, és törölközővel kibéleltem a cicahordozó alját. Még plüss játékokat is tettem bele, hogy az érintésük a mamájára emlékeztessék.

Lekapcsoltam a villanyt. Rövid csönd után, furcsa hangra lettem figyelmes. Akkor mászott fel a lepedőn a franciaágyamra. A párnám tetején elhelyezkedett a hosszú hajamban, és elaludtunk.

Hetekig aludt még a hajamban éjjel. Valószínű, hogy a hajam emlékeztette a mamájára.

Ezen a fényképen az Anyu 36-os papucsa mellett alszik. Ekkora volt.

Még sok húsvéti történetet tudnék leírni Neked, de idén ezzel kívánok békés ünnepeket!

Szeretettel:

Bárányos Zsuzsa

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: