Tovább a tartalomra
július 12, 2020 / baranyoszsuzsa

Mama, igazat mesélj…3. rész

Addig-addig mondta, amíg a Mama összetépte a beutalót.

Komoly viták folynak a vírusról. Volt, van, lesz?

Mindenki mást gondol, másban hisz. Sokan a kozmetikusok közül is hallani sem akarnak egy második hullámról, mert abban szerintük tönkremennek. Ami lehet igaz is.

Nekem van az ismerőseim között, aki elkapta és komolyan megszenvedte. Előtte teljesen egészséges, nem a veszélyeztetett korosztályból.

Úgy gondolom, hogy a vendégekért, amikor hozzám jönnek, én vagyok a felelős. Pont ezért megtettem minden lehetséges óvintézkedést a nyitáskor. Eltelt közel 2 hónap és látom máshol a lazításokat. Ragaszkodom a tökéletes biztonsághoz még akkor is, ha fele annyi vendéget tudok így fogadni. Ráadásul nekem sem kellemes órákig maszkban lenni, de így vigyázok rájuk.

Minden egyszer használatos, amivel több szemetet termelek sajnos. Fertőtlenítés, fertőtlenítés és fertőtlenítés.

Igyekeztem a leghatékonyabb és egyben legkevesebb kártokozó berendezést és eszközöket beszerezni.

A vendégeknek nálam nincs mitől félniük.

Aki hisz abban, hogy van veszély, és aki nem, egyaránt biztonságban van. Nekem tiszta a lelkiismeretem.

Amikor elkezdtem ezt a sorozatot írni, egy bejegyzésnek szántam. Közben szembesülnöm kellett azzal, hogy az úgy lehetetlen. Személyesen sokkal könnyebb. Ösztönösen mesélek el egy részt a történetből reagálva valamire.

Mama a 20 éves óbudai lány 1939 késő őszén az esküvője napján költözött a közös budakalászi házukba. Ekkor már zajlott a második világháború, de ebből ők keveset érzékeltek. Ideje sem volt ezzel foglalkozni. Egy új világba csöppent. Egészen eddig a napig azt hitte, hogy innen folytathatja munkáját. Ellenben itt egy merőben más élet és munka várta.

A Klenity dűlőben épült ház egy szobából, konyhából és spájzból állt. Folyosóról a dupla ajtón keresztül a konyhába jutottak. Apró pince a folyosó alatt helyezkedett el, és ezen a részen alakították ki a feljárót a padlásra.

Egyedül volt egész nap. Körülötte szántóföldek. Óbuda után hihetetlenül más közegbe került. Úgy nőtt fel, hogy öten aludtak egy szobában. Az anyai nagymamája is velük élt. Elvált asszony volt két gyermekkel, abban az időben hihetetlenül ritka. A Dédi, amikor férjhez ment hozta a családját a házasságba. Az időseknek borzasztóan ritkán volt nyugdíjuk. Ezért az üknagyanyám elsőnek kelt fel és mindig utolsónak feküdt le és próbált minél többet segíteni, mert nem rendelkezett jövedelemmel hiába dolgozott keményen.

Dédi hímzőnőként dolgozott otthon, abban a szobában, ahol öten aludtak éjszaka. Jöttek hozzájuk folyamatosan. Stafírungokat, pólyákat hímzett. Nyáron kivitték a körtefa alá a hímzőgépet. Mindig tökéletes rendnek kellett lenni, mert bármikor hozhattak hímezni valót, vagy vihettek el kész munkát.   

      

Ebből a pörgő életből, ahol ő még külön dolgozni is járt, érkezett meg Mama a csendes kis házba.

Elsőként egy szőrgombóccal osztotta meg azt az időt, amikor a Papa dolgozott a gyárban és utána a földeken. Csodaszép farkaskutya személyében, aki vigyázott rá. Következő tavaszon az anyósától kotlóst kapott csibékkel, hogy már ő nevelje fel őket.

Ekkor már gyermeküket hordta a szíve alatt. Keveset tudtak a lányok ebben az időben ezekről a dolgokról. Így történt meg, hogy amikor 6 hónapos várandósan görcsölni kezdett gyakran ment ki az udvari vécére. A sokadik alkalomnál a legközelebbi háznál dolgozó munkás odakiabált, hogy „Rosszul van fiatalasszony?” Sem válaszolni, sem többet kimenni nem mert. Közben megérkezett a nagymamája, aki orvost hívott. Azon a napon megszületett a „Kislány”, ahogy maguk között hívták. Otthon, hat hónapra esélye sem volt. A szülésben még segített az édesanyjának, de nem élte túl. 1940 nyarát írták. Gyermekként már tudtam, hogy a mogyoróbokor alatt nyugszik.

Gyakran elgondolkodom azon, ha ő időben születik, akkor én most nem vagyok, és nincsenek azok, akik a családom.

Az orvos szerint a Mama méhe fejletlen volt, és megtiltotta, hogy teherbe essen.

Az élet máshogy hozta. Néhány hónappal később újból kisbabát várt. Megijedtek és kórházi szülés mellett döntöttek. Már megkapta a beutalóját a Szent Margit Kórházba, ahol ő is született, amikor a Papa kétségbe esve közölte, hogy nincs elég tányérjuk. Több napig lesz távol a tányérok számánál. Az, hogy mosogatni is lehet fel sem merült. Ráadásul a szülei itt éltek néhány utcányira. Ott is kapott volna főtt ételt. Addig-addig mondta, amíg a Mama összetépte a beutalót.

1941 júniusában otthon életet adott második gyermekének. Egészséges kisfiú érkezett, az Apukám. Nem egész két héttel később Magyarország ténylegesen belépett a második világháborúba.

Folytatom a következő részben.

Bárányos Zsuzsa

Kozmetikus, elektrokozmetikus, a hatékony alakformálás és bőrfiatalítás szakértője

06/20-396-1953

http://www.elektro-szepeszet.hu

május 31, 2020 / baranyoszsuzsa

Mama, igazat mesélj… 2. rész

2 hete elérkezett a pillanat, amikor már azért hívtam fel vendégeket, hogy elmondjam, végre újból jöhetnek. Folytatjuk, amit 2 hónapja félbe kellett hagynunk.

Természetesen közben is beszéltünk. Érdeklődtem, hogy mi van velük. Hogyan élik meg a kialakult helyzetet? Ki dolgozik, ki vette át a tanárok szerepét gyermekeinél?

 

Tőlem tudták meg, hogy bár a kozmetikák nyitva lehettek, de vendégeket kezelésekre nem fogadhattunk. Ők nem hagyhatták el az otthonukat ilyen céllal. Tény, hogy én és még rengeteg kolléganő önként zártunk be, de a kijárási korlátozás nem sokat váratott magára.

Megdöbbentő volt számomra, hogy rengeteg kozmetika zárt be önként, és nyitott ki rövid idő után „titokban”. A vendégeket ezzel teljesen összezavarva.

 

Amikor megírtam ennek a bejegyzésnek az első részét jobban megrázott, mint bármikor korábban. Nyugodt körülmények között mesélni a múltról, ami nem is az én múltam, hihetetlenül más érzés volt. Mindig jött egy történet a Mama igaz meséi közül, ami megvigasztalta, biztatta, összehasonlítási alapot adott annak a vendégnek, aki pont „bajban” volt.

Ösztönösen éreztem, hogy mit mondjak el. A nehéz helyzeteknek az idő távlatából nem volt olyan mázsás súlya.

Most minden megváltozott. A bizonytalanság átírt dolgokat. Máshová helyezte a hangsúlyokat.

 

Hetekig úgy éreztem, hogy nincs még itt az idő.

Talán elérkezett és én most törlesztem az adósságomat.

 

Ültem a hokedlin abban a konyhában, ahová lassan 19 éve nem tudok bemenni. Az agyam tudja, hogy egyetlen dolog állandó az életben, és az a változás. Szívem akkor sem engedi, hogy átlépjem azt a bizonyos küszöböt, ami korábban a világon a legtermészetesebb volt számomra.

 

Nem lehet egy óvodás korú gyereknek mesélni a háborúról. Az első mesék nem is erről szóltak. Évek teltek el és egyre kerekebb lett ez a történet.

 

Mama a 20 éves óbudai lány 1939 késő őszén ment férjhez a Nagypapámhoz. Azon a napon költözött ki Budakalászra a közös házukba. Nem tudom, hogy ki választotta ki pontosan a helyet, ahova a ház épült. Apai dédszüleim (Nagypapám oldaláról) vidékről költöztek fel Budapestre, és már 3 gyermekükkel érkeztek meg Budakalászra évekkel korábban. A vasutasoknak volt lehetőségük itt telket vásárolni. Később területeket vett, ahol mezőgazdasági munkákat végeztek az akkor már felnőtt Nagypapámmal. Aki munka után a földeken dolgozott.

 

Mama mindig azt mesélte az apósáról, hogy „nehéz” ember volt. Nem akarta, hogy a legidősebb fia megnősüljön. Sőt azt sem, hogy közel 30 évesen szórakozni járjon Óbudára. Ezért a Papa szépen felöltözve (eredetileg szabó a végzettsége) rendszeresen az ablakon keresztül távozott.

Akkor még a fiatalok tánciskolában ismerkedtek, ahová a lányokat a mamájuk gardedámként kísérte.

 

Nem volt szerelmi házasság. Bár a Papa véleményét erről a kérdésről nem ismerem. Mama csak annyit mondott, amikor évekkel később (a mesélésben) erről faggattam, hogy akkor ez nem így működött. Neki tetszett egy fiatalember, de a férfi akkor már elvált volt, ezért a szülei ellenezték.

Közben a Papa ablakon való távozásai csak szemet szúrtak az apjának. Minden lebeszélés ellenére (írtam már, hogy nehéz ember volt) úgy döntött, hogy megnézi magának ezt a lányt. Egyszer csak beállított (meghívás és bejelentkezés nélkül) a másik apai dédszüleimhez.

Hihetetlen csalódás érte, mert nem találta otthon Erzsikét, akire kíváncsi volt. Csak Lujzikát és Ilonkát.

 

Emlékszem, hogy minden novemberben érkezett egy képeslap. Aminek a szövegén rengeteget nevettünk. Idézem: „Drága Lujzikánk! Engedje meg, hogy Erzsébet nap alkalmából jó egészséget, és sok boldogságot kívánjunk! Pista, Ili”

Gyerekként gyakran gondolkoztam el azon, hogyha a postásnő beleolvas a nyitott képeslapokba, akkor mit gondolhat egy ilyen esetben.

 

Mi is történ valójában?

 

Mama születése előtt az apukájának az volt a kérése, hogyha kislányuk születik, akkor az ő akkor már nem élő anyukájának a keresztnevét kapja. Így lett volna Lujza. Dédi (ő a 8 dédszülőm közül az egyetlen, aki megélte dédunokái születését) ebbe bele is egyezett. Ellenben állítólag olyan törékeny újszülött volt a nagymamám, hogy a Szent Margit Kórház apácái attól félve, hogy nem éli meg a másnapot, megkeresztelték az éjszaka. Ráadásul volt még egy kislány, aki pont akkor született. „Sajnos” a keresztelés során összekeverték a neveket. Az egész történetben az a leggyanúsabb, hogy pont Erzsébet volt a másik név, ami Dédi anyukájának (az én másik üknagymamámnak) a keresztneve. Mennyi véletlen. Bevallom, hogy egy szót sem hiszek az egészből. Ráadásul Dédit ismerve, mindig az volt, amit ő akart.

Ilyen egyszerű okok vezettek oda, hogy a Bárányos Dédapán hiába akarta megnézni magának a fia választottját, úgy érezte, nem járt sikerrel.

 

Budakalász történetében több hihetetlenül érdekes kérdés van. Szentistvántelep talán a legizgalmasabb. Szentistvántelep először Pomázhoz tartozott. Pillanatnyilag is a legszélső utca másik oldala már Pomáz. Helyi közösségi média csoportokban többen leírták, hogy az egyik gyerek születési anyakönyvében még Pomáz szerepel, néhány évvel később született testvérének már Budakalász. Közben nem hogy csak egy házban, de egy ágyban is jöttek a világra.

 

A Dédszüleim háza egyértelműen Budakalász szentistvántelepi részén épült. Ellenben a nagyszüleimé már nem. A határvonal budakalászi részén van. Ennek pont a háború alatt volt jelentősége. A jegyrendszer miatt Mama 2 pici gyerekkel nem vásárolhatott a hozzá közeli boltban. Be kellett mennie a faluba, gyerekekkel, akár naponta kétszer is több kilométert gyalogolva.

 

Folytatom a következő részben.

Szeretettel,

Bárányos Zsuzsa

Kozmetikus, elektrokozmetikus, a hatékony alakformálás és bőrfiatalítás szakértője

http://www.elektro-szepeszet.hu

06/20-396-1953

április 6, 2020 / baranyoszsuzsa

Mama, igazat mesélj…

Három hét vendégek nélkül borzasztó egy kozmetikus életében.

Ráadásul nem arról van szó, hogy nem lenne munkám, hanem “teltházat” mondtam le a kialakult helyzet miatt.

Görcsbe rándult a gyomrom minden telefonhívás előtt, amikor a beírt vendégnek mondtam el, hogy sajnos nem tudom fogadni. Szerencsére mindenki hihetetlenül kedvesen reagált. Kimondhatatlanul büszke vagyok rájuk.

Nyolc éve, amikor megszűnt a MALÉV az egyik osztálytársam, aki pilóta lett közben, írt egy szívszorító levelet arról, hogy ő is azok között volt, akik visszavitték a 737-eseket a bérbeadónak. Nem tudtam sírás nélkül többedszerre sem elolvasni a sorait. Egy padban ültünk, és mind a kettőnknek már akkor (általános iskolásként) megvolt az álmunk. Mindent megtettünk érte, és valóra is vált.

Akkor azon gondolkoztam, hogy én hogyan reagálnék, ha hasonló helyzetbe kerülnék. A könnyeim egy részével magamat is sirattam. Egy akkor esélytelennek látszó helyzetet.

Most elárulom, hogy mik azok a kérdések, amik engem átsegítenek a nehéz pillanatokon.

„Történt már rosszabb az életembe?” A válasz mindig igen.

„Abból is fel tudtam állni? A válasz erre a kérdésre is az igen.

Ilyenkor már könnyebb „felállni, koronát igazítani, tovább menni”.

 

Biztos halott már a buddhista tanmeséről.

Egyszer egy indiai hercegnő az édesapjától

kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset.
Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan
bölcsességet, mely a szomorú napokban vigasztalja,
a nehéz helyzetekben bátorítja,
a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti.
A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt.
Egyetlen szót vésett bele:

 

” ELMÚLIK

 

Amikor valamelyik vendég panaszkodik kisebb-nagyobb problémájáról, akkor mindig elmondom neki a következőket. Nem lebecsülve az ő gondját, hanem csak azért, hogy gondolkozzon el.

Mama (apai nagymamám) 150 centis, 40 kilós, 34-es lábú törékeny nő volt. Sajnos már közel 19 éve nincs közöttünk, de 30 évig az életem rendkívül fontos része volt.

Csak nagycsoportba jártam óvodába, mert az iskola előkészítő évként kötelező volt. Pont ezért már akkor is rengeteg időt töltöttem vele. Nem azért, mert ő vigyázott rám, hanem én mentem már akkor is hozzá. A szomszéd házban élt 62 évet. 20 éves óbudai lány ide jött férjhez. Itt születtek meg gyermekei, veszítette el a férjét, és végül ő is innen ment el.

A két ház között nem volt kerítés. A szőlőlugas alatt rohantam át, a rossz betonon. Amin rengetegszer estem el, a térdemen, folyamaton ott voltak a horzsolások nyomai.

Nem érdekelt. Talán észre sem vettem.

A Nagypapám sokszor mondta Mamának: „Na, megjött a lányod.” Ezzel kivonult a kertbe, vagy a könyöklőjén szívta a Románcot. Erős dohányos volt.

Igazi régi típusú konyhába mentem be a verandán keresztül. Középen a nagy asztal, ami később egy pokróc segítségévek gyakran űrhajóvá változott

Sarokban sparhelt, amit már csak fűtésre, és sütésre használtak, de a Papa szerint egy házban, ahol három család él fontos, hogy legyen. Akármi is történhet, háború, vagy ötvenhat…

A bejárati ajtóval szemben a zöld kredenc, amit még a Mama kapott hozományul. Az asztal szoba felőli oldalán hűtő, és mellette a kedvenc hokedlim, amin azonnal helyet is foglaltam. Velem szemben az asztal másik oldalán egy láda. Évekkel később tudtam csak meg, hogy a Mama stafírungos ládája volt az. Ebben hozták ki a menyasszonyi kelengyéjét.

Mamát az asztal és a láda között találtam és rendszerint főzött.

Igen ám, de főzéshez csak a kezére volt szüksége, ezért sürgetve azonnal kértem.

„Mama, mesélj!”

Mesélt. Három mesét mondott fejből. Néha próbált kihagyni részeket, de akkor már kívülről tudtam őket, és azonnal lecsaptam.

„Most az jön, hogy…”

Öt évesen mentem óvodába, és ez még korábban történt. Tudtam a meséket kívülről. Untuk is mindketten. A gyermeki leleményességgel új ötletem támadt.

„Mama, igazat mesélj!”

Mivel rengeteget voltam felnőttek között, nem volt túl meglepő a kérésem a koromhoz képest.

Akkor elkezdődött valami. Mama mesélt a saját születéséről, gyermekkoráról, húgáról, iskolás éveiről, konfirmálásról, “kalaposlány” időszakról, tánciskoláról, szerelemről, házasságról, és igen a háborúról is.

 

Amit mesélt a háborúról azt szoktam elmondani a vendégeknek, amikor panaszkodnak valami „apróság” miatt.

Folytatom a következő részben.

Szeretettel,

Bárányos Zsuzsa

Kozmetikus, elektrokozmetikus, a hatékony alakformálás és bőrfiatalítás szakértője

március 2, 2020 / baranyoszsuzsa

Ma 25 éve, hogy vállalkozó lettem

A szívem mélyén talán terveztem, hogy vállalkozó leszek. Ellenben a családban nem volt előttem senki példaként. Sőt, Apukám egyszer egy évig vállalkozó volt, utána gyorsan visszament az alkalmazotti lét “biztonságába”. Kamaszként láttam, hogy nem mindenki alkalmas erre az útra.

 

A Mesterem már vállalkozó volt, amikor megismertem. Igaz, hogy ő először elment nyugdíjba, és utána bérelte ki a tízemeletes ház, amiben lakott Kőbányán, két kuka tárolóját. Ebből lett a kozmetika, ahol az utolsó napig dolgozott. Nem készült még “elmenni” 83 évesen. Tele volt a naptára vendégekkel. Hétfőn mégsem nyitotta ki a kozmetikát. Örökre elaludt.

 

Amikor félévvel az iskola befejezése után megkaptam az “álmaim állását” abszolút nem zavart, hogy alkalmazott leszek. Olyan lehetőség volt ez 1992 elején, amiről nem is álmodtam.

 

Egy szépségszalon Szentendrén, ahol már akkor olyan gépekkel dolgoztunk, amiknek létezéséről nem is tudtam. Nem tanultunk róla az iskolában.

 

Talán ezért is ütköztem falba, amikor boldogan újságoltam el a Mesteremnek, hogy hol dolgozok, és milyen kezeléseket végzünk. Teljesen elutasító volt, én pedig megdöbbent.

 

2,5 évet töltöttem el itt. Meghatározó volt számomra ez az időszak. Akár továbbképzésként is felfoghatom.

 

Telt-múlt az idő, és kezdett szűk lenni az “aranykalitka”. Hiába tettem bele szívemet-lelkemet, voltak dolgok, amivel nem tudtam azonosulni.

 

Nem terveztem meg a távozásomat. Így visszagondolva többen “megkörnyékeztek” állásajánlattal, de észre sem vettem. Egyik este egy beszélgetés során döbbentem rá, hogy lépnem kell. Aludtam rá egyet és másnap felmondtam. Még nem tudtam, hogy mi lesz, de mennem kellett.

 

Igen, de akkor még nem tudtam, hogy hová.

 

Addig hamar eljutottam, hogy jó lenne bérelni egy helységet egy fodrászatban, de akkor allergiás voltam a dauervízre. Először ezt a problémát kellett megoldanom. 1994 őszén egy vendégem segítségével találtam allergológust, aki megállapította, hogy a fogaimban lévő amalgám allergizált. Megszabadultam ezektől a tömésektől, ami akkor még nem volt egyszerű. Végül készen álltam arra, hogy egy 8 négyzetméteres pici kozmetikában elkezdjem a vállalkozásomat. A fodrászattól egy fal választott el, az ajtó helyén egy függöny.

 

Abban az időben a legtöbb kozmetika ilyen volt.

 

Emlékszem a 25 évvel ezelőtti napra. A vendégekre, akik azon a napon nálam jártak.

 

Nem egész egy évet töltöttem itt. A részletekre nem fogok kitérni, de itt jöttem rá, hogy számomra nem megoldás a bérelt üzlet helység.

Egy régebbi vendégem keresett meg azzal, hogy szeretne hozzám járni, de a tulajdonos hölggyel nem szeretne találkozni. Kitaláltam, hogy akkor dolgozok minden második szombaton. Mikor a vendégek ezt megtudták hamar tele lett az egész napom.

 

Vasárnap porszívózás közben született meg az elhatározás, hogy építkezni fogok. Később kiderült számomra, hogy arra a közel egy évre szerencsés lenne másik helyet keresni magamnak.

 

Már nem Szentendrén, hanem Budakalászon.

 

Ebből is kiderült, hogy a porszívózás fontos tevékenység egy ember életében.

 

Körülbelül egy évvel később nyitottam meg a saját kozmetikámat, ahol ma is boldogan gyakorlom a legcsodálatosabb hívatást.

Bárányos Zsuzsa

Kozmetikus, elektrokozmetikus, a hatékony alakformálás és bőrfiatalítás szakértője

06/20-396-1953

február 9, 2020 / baranyoszsuzsa

Hogyan ne válasszon kozmetikust, csak a Facebook oldalán lévő kedvelők száma alapján?

Néhány éve még komoly tárgyalási előnyt jelentett egy cégnek, ha rengeteg kedvelője volt a Facebookon.

Mára ez már nem ilyen egyértelmű.

A fontos kérdés az, hogy mitől lett valahol ilyen nagy ez a szám.

Tudni lehet olyan oldalakról, amik konkrétan vásárolták a lájkokat. Bizonyos összegégért megvettek egy jól hangzó követői tábort. A gond csak az volt, hogy ezeket az embereket egyáltalán nem érdekelte a cég terméke. Rosszabb esetben nem is tudtak arról, hogy kedvelői lettek annak a bizonyos oldalnak. A legrosszabb az volt, amikor külföldi „rajongók” érkeztek a kifizetett összegért.

 

Létezett ennél kevésbé durva megoldás is.

Nyeremény játékok, amiknek itt sem volt semmi köze a vállalkozáshoz.

Szerintem nem kell felsorolni, hogy mik azok a tárgyak, amiért sokan szívesen részt vesznek egy nyereményjátékon.

Sőt voltak olyan oldalak, amik gyermek szépségversenyeket hirdettek meg. A szavazáshoz lájkolni kellett az oldalt. Természetesen nekem is volt több olyan ismerősöm, akik kedvéért ezt meg is tettem.

Később döbbentem tapasztaltam, hogy a hírfolyamomban az ilyen oldalak bejegyzései alatt gyakran gyomorforgató hozzászólásokat láttam a „kedvelőiktől”. Megdöbbentem mind a két félen. Lájkolóként, ha olyat látok, ami nekem nem tetszik, nem kezdem el ócsárolni az oldalt, hanem egyszerűen törlöm. Oldal tulajdonosként egy mocskolódó hozzászólásért kitiltanám az elkövetőt.

Miért hagyták, és hagyják a mai napig bizonyos oldalak az ilyen viselkedést?

Hihetetlenül egyszerű. A számok miatt.

Sokáig interakció volt a bűvös kifejezés neve.

Amikor megjelent egy bejegyzés, az alatta lévő lájkok, megosztások és hozzászólások számát összeadták. Az így kapott összeget nevezték interakciónak. A lényeg az volt borzasztóan sok tulajdonos számára, hogy ez a szám magas legyen. A rossz hír az, hogy pont 1 interakció volt egy dicsérő hozzászólás, mint egy trágár.

Pillanatnyilag csak annyival javult a helyzet, hogy ezt a bizonyos számot, amit most aktivitásnak hívnak, már nemcsak ez a 3 dolog határozza meg. Lát egy bejegyzést, ami felkelti az érdeklődését, de nem lájkolja, mert nem szeretné, hogy az ismerősei ezt lássák, de végig szeretné olvasni. Ilyenkor a kék „Tovább…” feliratra kattint, és az oldal aktivitásainak száma egyel nő. Másik lehetőség még, hogy meg szeretné nézni a „+” képeket is, ilyenkor is nő az aktivitások száma. Természetesen ezt a számot kizárólag az oldal adminisztrátorai látják.

Ellenben ezek a számokon múlik, hogy az oldal bejegyzéseit hány embernek mutatja meg organikusan (vagyis ingyen, fizetős hirdetés nélkül a Facebook).

Amikor megnézi egy kozmetika oldalát, az, hogy hány darab lájkolója van az oldalnak hihetetlenül keveset árul el a kozmetikus szakmai tudásáról.

Arról már kicsit többet, hogy milyen járatos a marketingben. Ami természetesen fontos, de Önnek gondolom, hogy nem ez a lényeg.

A legtöbbet a nyereményjátékok alkalmazásáról tud meg.

Ne ezt a számot nézze!

Egyszerűen kezdje el olvasni a bejegyzéseket.

A szakmaiságot csak bennük találhatja meg.

A többi csak hab a tortán, és gyakran hihetetlenül megtévesztő.

 

Bárányos Zsuzsa

Kozmetikus, elektrokozmetikus, a hatékony alakformálás és bőrfiatalítás szakértője

06/20-396-1953

http://www.zsirbontas-zsirfagyasztas.hu

november 30, 2018 / baranyoszsuzsa

Hogyan ne válasszon kozmetikust, csak az okleveleinek száma alapján?

A kozmetikus iskola elvégzése után sincs vége a tanulásnak. Jönnek az új anyagok és eljárások. A folyamatos képzés lenne az elvárt, mivel az iskolában tanultak, csak az alapokat adják meg.

 

Az a kozmetikus, akinél a kozmetika fala nincs tele oklevelekkel, nem is vezeti be az újdonságokat?

 

Erre a kérdésre nem lehet egyértelmű választ adni.

 

Egyre kevesebb azoknak a kozmetikusoknak a száma, akik úgy gondolják, hogy az iskolában tanultakból meg fognak élni a nyugdíjig. (Lesz egyáltalán?)

 

Ellenben rengeteg oklevelet lehet szerezni már csak azzal is, hogy annak a márkának a tanfolyamaira eljár rendszeresen, amivel dolgozik. Újdonság mindig van. A képzés (ha jó) szükséges.

 

Mitől jó egy képzés?

 

Biztos tudást ad.

 

Itt kezdődnek a problémák. Egy oklevél (legtöbbször) csak egy igazolás, hogy, aki kapta, részt vett rajta. Ott volt és kifizette az árát.

 

Gyakran hallom kolléganőktől, hogy nem kaptak megfelelő választ a kérdéseikre, vagy fel sem merték tenni őket. A még rosszabb változat, amikor arra a bizonyos kérdésre majd egy következő (természetesen fizetős) tanfolyamon adják meg a választ.

 

Rengeteg szuper képzésen vettem részt, ahol nem kaptam oklevelet. Nem is azért mentem, hanem a tudásért. Azt látom, hogy mostanában lett nagy divat ennyi oklevelet kiosztani. Egyik forgalmazó ismerősöm mondta egyszer, hogy a kozmetikusok ezekkel tapétázzák a kozmetikájuk falait.

 

Mikor egy vendég először belép a szalonba, akkor látva a sok oklevelet, azt gondolja, hogy biztos kezek között van. Közben maga az oklevél nem sokat jelent.

 

Egyik kedves vendégem mesélte, hogy akciósan (kupon oldalon) vásárolt egy szálankénti szempilla hosszabbítás tanfolyamot. Megkérdeztem tőle, hogy tudja-e, hogy ezzel a képzéssel ő nem végezheti ezt a tevékenységet. Nem tudta, sehol nem jelezték számára. A tanfolyamon már a beszélgetésünk hatására kérdezte meg az oktatót, aki csak ekkor mondta el ezt. Különben téma sem lett volna. Ellenben a haladó tanfolyamot felajánlották nekik.

 

Jártam olyan tanfolyamon, ahol az utolsó két mondat a következő volt: „Ezzel a gombbal kell bekapcsolni a gépet. Kinek milyen névre írjuk az oklevelet?”. Konkrétan nem volt gyakorlati része a képzésnek.

 

Másik példa, ahol minden volt, csak oklevelet nem küldték még el. Mindig egy kis türelmet kértek még, közben megszűnt a forgalmazó, aki árulta a gépet és tartotta az oktatást.

 

Az egyik kedvenc történetem, amikor képzéshez kötötték az anyagok megvásárlását. Amikor megkérdeztem, hogy miért, azt a választ kaptam, hogy a kozmetikusok nem tudnak gyantázni. (A gyantázás az iskolai oktatás része és nem azt vásároltam.)

 

Talán a legmegdöbbentőbb történet az volt, hogy vásárláskor azonnal írták a nevemre az oklevelet. (A tanfolyamról, ami nem volt.)

 

Nagyobb gond, amikor képzés nélkül végeznek olyan kezeléseket, ahol ez kötelező lenne

 

Több éve már annak, hogy felhívott egy vendég. Elmesélte, hogy járt egy szalonba, ahol ultrahangos kavitációs zsírbontást végeztek rajta. Harmadik alkalommal másik hölgy jött a kezelő kabinba. Megkérte a vendéget, hogy mondja már el neki, hogy az előző kezelések hogyan történtek, mert ő ilyet még soha nem csinált. Hihetetlen volt ezét felhívtam a szalont. A kozmetikus kolléganő számomra annyira szakmaiatlan válaszokat adott a kérdéseimre, hogy kicsúszott a számon, hogy „de Ön elvégzett egy képzést erről a kezelésről”. Konkrétan kikérte magának, mintha sértegettem volna.

 

Az oklevelek sem adnak biztosítékot a tudással kapcsolatban. A kérdéseinkre kapott válaszok sokkal többet árulnak el. Merjen kérdezni a szakembertől és utána saját belátása alapján döntsön, hogy kéri-e az adott kezelést.

 

Szeretettel,

Bárányos Zsuzsa

Kozmetikus, elektrokozmetikus, a hatékony alakformálás és bőrfiatalítás szakértője

06/20-396-1953

https://www.zsirbontas-zsirfagyasztas.hu

október 31, 2018 / baranyoszsuzsa

Hogyan ne válasszon kozmetikust csak azért, mert a fodrászával dolgozik együtt?

Az idő pénz Önnek is. Amikor elmegy a fodrászához és beugrik a vele együtt (egy szalonban) dolgozó kozmetikushoz egy szempillafestésre, akkor megspórolja a dupla bejelentkezés. Amíg hat a hajfesték, addig a szempillája is vakító fekete, vagy kékesfekete lesz.

 

Ennyi idő elég a bajusz gyantára, vagy akár a lábra is. Igaz, hogy nem lesz boldog a kozmetikus, ha a hajfestékkel összekeni a kezelőágyat, vagy annak a huzatját, de mindent a vendégért.

 

Miért van az, hogy sok vendég a fodrászához kér időpontot, és ha pont nincs senki a kozmetikusnál, akkor az üres járatot kitölti valamelyik szolgáltatásával?

 

Jobb esetben a vendég kér időpontot mind a két szolgáltatóhoz. Itt már csak akkor lehet gond, ha valamelyik csúszik. Olyankor borul minden. Mindenki ideges, kapkod. Pont nem az történik, amiért a vendég a legtöbbször elmegy egy kozmetikába.

 

Nem tud pihenni, pedig jó esetben a kozmetika a nyugalom szigete. Megpihenni jönnek a vendégek, a folyamatos rohanásból kikapcsolódni. Ellenben, hogy lehet úgy pihenni, hogy közben a fodrászatban megy a hajszárító, és a fodrász és a székében ülő vendég felváltva próbálják túlkiabálni egymást.

 

A másik gond pont a haj, ami valahogy mindig bekerül az olyan kozmetikákban, amik a fodrászattal együtt működnek. Erre egyszerűen nincs megoldás. Hiába van ajtó a két helység között a rövid, pici hajaknak ez nem akadály.

 

Ráadásul a fodrászat és kozmetika között ingázó vendégeknél nem működik a papucs rendszer. A cipőjük talpára is ráragad a haj, ami utána a kezelőágyon hullik le. Kozmetikus legyen a talpán, aki ilyenkor tökéletes tisztaságot tud teremteni. Ma már pedig ez alap követelmény.

 

Régen a szövetkezeti időszakokban sokkal kisebbek voltak az elvárások. Egyszerűen nem volt összehasonlítási alap.

 

Természetesen egy kezdő kozmetikusnak, vagy fodrásznak óriási segítség egy tapasztalt kolléganő, aki ajánlja őt a vendégeinek. Könnyebb így kialakítani egy állandó vendégkört. A gond csak akkor van, ha valamiért az egyik másik helyre megy, és a vendégnek választania kell. Két helyre fog járni, vagy marad, és az új jövevényhez jár tovább.

 

Amikor voltak még szövetkezetek sokan az első munkahelyükről mentek nyugdíjba.

 

Most a vendégé a döntés. A lényeg, hogy igényeinek megfelelő helyet és szakembereket találjon.   Hihetetlenül fontos, hogy a pénzével szavaz. A gond gyakran csak az, hogy sokszor nem is tudja, hogy neki több is járhat.

 

A kozmetikus választás bizalmi kérdés. Akinek fontosabb megspórolni valamennyi időt, vagy pénzt gyakran pont rosszul jár. Nem telefonál kétszer, de lehet, hogy ennél sokkal több időt veszít a várakozással. Olcsóbb helyet keres és közben alacsonyabb minőségi szolgáltatást kap. Nem egyszerű, de ha sikerül fodrászból és kozmetikusból is megtalálni az „igazit” általában a hölgyek a világ végére is utánuk mennek.

 

Kitartást és sok szerencsét kívánok a keresgéléshez!

 

Szeretettel,

Bárányos Zsuzsa

Kozmetikus, elektrokozmetikus, a hatékony alakformálás és bőrfiatalítás szakértője

06 20 396 1953

www.zsirbontas-zsirfagyasztas.hu

május 31, 2018 / baranyoszsuzsa

Hogyan ne válasszon kozmetikust csak az állandó akciói miatt?

40 éve még csak téli és nyári akciók voltak a ruházati boltokban. Egyszerűen nem akarták tárolni a fél évig a ruhákat. A következő szezonig többe került volna a megőrzés, mint az adott kedvezmény. Ráadásul a gyorsan felszabadult tőkét újból be tudták fektetni.

 

Mi történik egy kozmetikában, amikor akciózik?

 

Már hívott fel telefonon olyan új vendég, aki megkérdezte, hogy nálam mikor lesz akciós egy bizonyos szolgáltatás. Megdöbbent, amikor azt válaszoltam, hogy soha sem lesz. Mivel ő akkor szeretett volna jönni. Az előző cikket az árakról írtam. Amikor valahol folyamatosan akcióznak, minden ok nélkül, ott valami nincs rendben az árakkal. Elvileg felül vannak árazva a kezelések. Akkor csapják be Önt, amikor az eredeti áron veszi igénybe a szolgáltatást. Mivel a reális árból nem lehet akciózni. Kivéve, ha valami kimarad a kezelésből.

 

Ön miről mondana le szívesen egy kis kedvezményért?

A figyelemről?

Több vendéget kezel a kozmetikus párhuzamosan. Ön először jár ott és kifog egy olyan vendéget, aki a kozmetikus teljes figyelmét magának követeli. Önnek alig jut valami. Nem mer megszólalni, mert érzi, hogy a másik kettő régen ismeri egymást és Ön csak egy „betolakodó harmadik”.

 

Időről?

Lehet egy kezelés 15 perc, pedig úgy semmit sem ér.

Amikor megérkezik, még valaki fekszik a kezelőágyon és a kozmetikus közli, hogy „kicsit” csúszik.

Végre kikapcsolódhat, de megérkezik a következő vendég, akinek be sem áll a szája.

 

Jó minőségű készítményekről?

Igaz, hogy ezzel az ampullával nem lesz olyan feszes a bőre, mint múltkor, de ez most akciós.

Előző alkalommal hetekig mindenki azt kérdezte, hogy hol volt nyaralni, mert olyan kipihentnek látszik, de most ez elmarad.

 

Biztonságról?

Egy kis fájdalom, ami nem lenne indokolt, igazán bevállalható, ha kevesebbet kell a végén fizetni.

 

Minőségi gépekkel végzett kezelésekről?

Ugyan már, nem lehet olyan nagy különbség. A hirdetésben ugyanaz az eljárás szerepelt, csak itt most olcsóbb.

 

Mindennek megvan az ára.

Ön kap 10% kedvezményt és lehet, hogy a kozmetikus abban a hónapban feleannyit keres,

Ön mennyire lenne motivált, ha a főnöke közölné, hogy ebben a hónapban fele fizetését kapja csak meg, mert most akcióznak?

 

Szeretettel,

Bárányos Zsuzsa

Kozmetikus, elektrokozmetikus, a hatékony alakformálás és bőrfiatalítás szakértője

+36 20 396 1953

http://www.zsirbontas-zsirfagyasztas.hu

április 28, 2018 / baranyoszsuzsa

Hogyan ne válasszon kozmetikust csak az olcsó árai miatt?

A kozmetikusok az áraikkal minősítik a szolgáltatásaikat. Legtöbbször úgy, hogy ezzel nincsenek is tisztában. Leggyakrabban úgy készülnek az árlisták, hogy a környéken a legolcsóbbak legyenek. Gondolom, hogy most legszívesebben megkérdezné, hogy vendégként miért baj ez. Olcsón megkapja azt a kezelést, amire szüksége van.

 

Bárcsak ilyen egyszerű lenne. Egy szolgáltatásnak van egy értéke és van egy ára. Jó esetben ez a kettő arányos. A pénz egy szükségszerű csereeszköz.

 

A kozmetikus meghatározza a kezeléseinek az árait. Ehhez figyelembe kell vennie a költségeit, amik nem egyértelműek. Fontos tisztába lenni azzal, hogy itt vállalkozásokról van szó. Túl magas árak kevésbé jellemzőek. Egyszerűen a legtöbb kozmetikus nem veszi a fáradságot és nem számolja ki pontosan. Ráadásul alacsony önbizalommal nem meri kiírni az általa megfelelőnek tartott árakat, mert fél, hogy akkor nem lesz elég vendége.

 

Bármit az értékénél alacsonyabb áron könnyű eladni. Csak az a gond, hogy az érték pont a költségekkel arányos. Ilyenkor hiába dolgozik sokat egy kozmetikus, nem lesz nyeresége. Sőt sokszor előfordul, hogy folyamatosan veszteséget termel. Próbál még többet dolgozni és a probléma nem oldódik meg. Biztos nagyon jól megy neki, gondolják a vendégek, mert hetekre nem tudok időpontot kapni hozzá. Közben pedig a kozmetikus fizetése nem arányos a munkájával. A boltban neki is minden pénzbe kerül és a sárga csekkeket is be kell fizetni.

 

Mi történik ilyenkor?

 

Valamin muszáj spórolni.

 

Spórolhat a kozmetikus az időn. Ennek két formája van. Több vendéget kezel párhuzalosan és ezzel elveszíti a vendég a kezelés intimitását. Nemcsak rá figyel a kozmetikus. Nem a megfelelő ideig van fent egy pakolás, hanem addig, amíg a másik vendégen végzett kezelés igényli. A másik lehetőség a kezelések hosszának rövidítése. Sokszor a vendégek az olcsó árakért az idejükkel fizetnek. Amikor megérkezik az előre megbeszélt időpontra a korábbi vendég még nincs kész. Pazarolják a drága idejét.

 

A másik nagyon jellemző költségcsökkentési lehetőség, amikor alacsonyabb minőségű (legtöbbször olcsóbb) kozmetikai termékeket alkalmaz a szakember, az árak alacsonyan tartása miatt. Az olcsóbb termék legtöbbször kevésbé hatékony. Ez az jelenti, hogy csak olcsóbbnak tűnik a kezelés, mert az ár érték arány megfelelő.

 

Ön szerint, ha van két gép, ami elvileg ugyanazt a technológiát alkalmazza, akkor hogyan lehetséges akár tízszeres árkülönbség? Az a kozmetikus, aki a drága gépet választja, szereti a munkájával megkereset pénzt, kidobni az ablakon? Elárulom, hogy nem jellemző. Azért vásárolja meg a sokkal drágább gépet, mert Önnek szeretne minél jobb szolgáltatást nyújtani. Figyel arra, hogy ne csak elmondhassa, hogy nála olyan kezelés is van, hanem hatékonyan tudjon segíteni. A vendég biztonságát fokozottan figyelembe veszi ilyenkor.

 

Sokszor látom, hogy nyitnak egy új kozmetikát vagy szépségszalont, és már előre meg lehet tippelni, hogy mikor fogják bezárni.

 

Ön a „házasságot” vagy az „egyéjszakás kalandokat” keresi inkább a kozmetikákban?

 

Olcsó árakkal hosszútávon nem lehet fenntartani egy kozmetikát. Illetve lehet, csak nem érdemes.

 

Milyen lesz az a kozmetika?

 

Amikor elmegy egy kezelésre nem lesz konzultáció. Azt fogja érezni, hogy nemcsak Önre figyel a kozmetikus, amíg ott van. Nem tud pihenni, mert nincs egyedül. A kozmetikus nem tudja képezni magát, mert ezek a képzések nem olcsók. Ráadásul munkaidőben vannak, ezért bevétel kiesést is jelentenek. Amikor egy szakember nem tud képzésekre járni, új anyagokat kipróbálni, akkor biztos lehet benne, hogy jó minőségű gépekbe sem tud beruházni.

 

Ön szeretne Magyarország legolcsóbb fogorvosához járni? Nem? Biztos voltam a válaszában.

 

Tisztába van, hogy a spórolás a fogorvosnál a legtöbbször később rengetegbe kerül.

 

Bőréből csak egy van.

 

„Nem vagyok olyan gazdag, hogy olcsó árut vásároljak.” (Magyar közmondások nagyszótára)

 

 

Szeretettel,

Bárányos Zsuzsa

Kozmetikus, elektrokozmetikus, a hatékony alakformálás és bőrfiatalítás szakértője

http://zsirbontas-zsirfagyasztas.hu/

november 30, 2017 / baranyoszsuzsa

Hogyan ne válasszon kozmetikust csak a kor alapján?

A vendégek jelentős része a kozmetikus kora alapján szeretné megtudni, hogy mennyi ideje dolgozik a szakmában. Ma már a kozmetikus korából nem lehet egyértelműen arra következtetni, hogy hány éves szakmai tapasztalata lehet.

 

 

Azoknál a kozmetikusoknál, akik közel 25 éve végeztek még néhány év eltéréssel megmondható, hogy mennyi időt töltöttek aktívan a szakmában. Elméletileg itt a 45 évnél idősebb szakemberekről lenne szó, de a kérdés messze nem ilyen egyszerű. Egyre több olyan kolléganőt ismerek, akik akár 40-45 évesen döntöttek úgy, hogy pályát szeretnének módosítani. Vegyünk például két 50 éves kozmetikust. Az egyik azonnal a középiskola után felvételizett és sikeresen elvégezte a 2 éves nappali képzést, a másik 45 évesen elment egy 1 éves felnőtt oktatásra. Az elsőnek 30 év szakmai tapasztalata van a háta mögött, még a másiknak csak 4 év. Ami azért őszintén bevallva nemcsak 26 évnyi különbséget jelent. Sajnos a nappali tagozatos képzést nagyon nehéz összehasonlítani a felnőtt oktatással, ami sokszor heti 4 óra elméletet jelent, ráadásul nem 2 évig. A gyakorlati képzés a másik nagy kérdés. Sok kozmetikus panaszkodik arról, hogy tanműhelyben egyszerűen lehetetlen megtanulni azokat az apró fogásokat, amik egy mester mellett természetesek. Mi történik, amikor egy új vendég jön el először? Hogyan mutatkozik be egy mester? Mit mond el a vendégnek még a kezelés előtt? Hogyan választanak egyáltalán kezelést? Mit szabad, sőt mit kell megkérdezni egy vendégtől? Hogyan lehet megkönnyíteni egy vendég számára az első találkozáskor azt, hogy egy még idegen ember előtt le kell vetkőznie? Mik azok a kérdések, amiket a vendég nem mer feltenni?

 

Régen léteztek olyan tanműhelyek, ahol a vendégek olcsóbb áron kapták meg a szolgáltatásokat, mert tanulók végezték el azokat az oktató felügyelete mellett. Ma már ilyenről nem is hallok.

 

Elképzelhetetlen, hogy egy vendég az első bejelentkezés előtt ezeket a kérdéseket feltegye. Abban az esetben, ha a kozmetikusnak van saját weboldala és a bemutatkozásban ír arról, hogy hány éve van a szakmában, sokat segít a jövendőbeli vendégeinek.

 

Hagyományos kozmetikai kezeléseknél sokkal nagyobb a jelentősége a szakmában eltöltött éveknek. Ellenben amikor a vendég modern elektrokozmetikai kezeléseket keres, akkor arra lenne kíváncsi, hogy azzal az eljárással mennyi tapasztalata van a szakembernek. Ezt már sokkal nehezebb mérni.

 

Rendszeresen beszélgetek kolléganőkkel. 8-10 éve kozmetikusként dolgoznak és az elektrokozmetikai kezelésekből gyakran csak az ultrahangos hatóanyag bevitelt alkalmazzák. Legtöbbször már a vendégek nyomására szeretnének új eljárásokat bevezetni. A gépvásárlás ilyenkor is nehéz kérdés. Az árak alacsonyan tartása érdekében a gépek közül a legolcsóbbat veszik meg leggyakrabban. Olcsó húsnak, mint tudjuk híg a leve. Olcsó gépekhez nincs vagy nem szakszerű az oktatás. Eleve a gép gyenge minőségű, még egy jól képzett kozmetikus sem tud vele ideális eredményeket elérni.

 

Természetesen egy frissen végzett kozmetikus is sok befektetett idővel és pénzzel hamar behozhatja a lemaradást. A képzések drágák és időigényesek. Munkaidőben zajlanak, tehát plusz kiesést jelentenek. Ráadásul sajnos van teljesen használhatatlan, amik inkább időfecsérlés. Az ilyeneket sem lehet megúszni, mert amíg nem ült valaki végig egy teljes napot értelmetlenül (lesz egy szép oklevele a falra) addig hihetetlen, hogy létezik ilyen.

 

A vendégek számára megmarad a próba szerencse lehetősége. Bejelentkezik egy kezelésre és konkrétan a saját bőrén tapasztalja meg, hogy jól választott-e. Semmiképpen nem ajánlom ezt a lehetőséget olyan kezeléseknél, ahol komoly károsodás érheti a bőrt.

 

Ilyenkor nagyon fontos informálódni. Különböző fórum oldalakon nagyon hasznos tanácsokat kaphatnak, akár kérdések feltevése nélkül is. Elég megfelelő időt szánni rá és sok kérdést és választ végigolvasni. Ellenben mindig el szoktam mondani a fórumokkal kapcsolatban, hogy egy nick név mögött nem tudhatjuk, hogy ki van, mennyire ért ahhoz, amiről véleményt ír.

 

Legideálisabb, ha van lehetőség személyes konzultációra. Itt sok minden kiderül. Szimpatikus a kozmetikus? Válaszolni tud minden kérdésünkre? Komfortos a kozmetika? Jól érezzük magunkat? Rend és tisztaság fogad minket?

 

Jó választást kívánok!

Bárányos Zsuzsa

Kozmetikus, elektrokozmetikus, a hatékony alakformálás és bőrfiatalítás szakértője

06/20-396-1953

http://zsirbontas-zsirfagyasztas.hu/